Bemutatkozom, nevem: ILLÉS IRÉN

50 év feletti nő vagyok.

Két, választottaikkal önálló életet élő, felnőtt gyermek édesanyja. 16 éve, tudatosan a spirituális úton járó, önmagát folyton fejlesztő, komoly önismereti munkát végző, tanuló és tanító vagyok.

Segítő, aki mindent megtesz azért, hogy minél hitelesebben tudja a hozzáfordulókat vezetni, támogatni saját útjukon.

Életszakaszaim:

Gyermekkor: tele sérülésekkel, félelmekkel, bűntudattal, mint a legtöbb ember.

Születetten segítő attitűddel, erre jó, képességekkel. A házasságomban tapasztalhattam, mennyire éretlen vagyok a feleség, az anya és a női szerepre egyaránt. Érdeklődési köröm középpontjában mindig a pszichológia és az emberi kapcsolatok nagy kérdései álltak.

Válásom után, tudatosan elindultam újra felfedezni igazi önvalómat. Jelenleg is ezen az úton járok. Előtte ateistaként, saját életem megrontójaként szenvedtem. Természetesen ez-életem legmélyebb krízise vezetett a spirituális útra. Tudásom döntő részét saját tapasztalatból merítettem. A bölcsek írásaikkal megerősítettek tapasztalataimban.

Ezen az úton, az első 7 évem az érzelmek, megérzések, intuíció tapasztalásával, tudatosításával, azok megélésének dominanciájával telt el. Ekkoriban sok "csodában" volt részem. Alternatív gyógymódok, irányzatok megismerése: (TM, mozgás-, masszázs-, légzés-, relaxációs technikák, parapszichológiai szabadegyetem elvégzése, Reiki, jóga, keleti tradicionális orvoslás, pszichotronika, orvosi asztrológia, stb.) El kellett fogadnom az addig hihetetlennek tűnő dolgokat, mert tapasztaltam őket, és működőképességeiket. Ateistából a "Teremtőt" mélységesen tisztelő emberré váltam.

A következő 7 évet az elméleti tudás begyűjtésére, a mentális fejlődésemre szenteltem.

Szociálpedagógiai diplomával és mentálhigiénés végzettséggel rendelkezem. Ez 7 évi folyamatos tanulás. Pszichológiát, pszichopatológiát, pedagógiát, etikát, filozófiát, szociálpedagógiát, gyermekvédelmet, jogot, szociálpolitikát, szociológiát, egészséges életmódra nevelést, stb. tanultam.

Közben mediációs-, majd erőszakmenetes kommunikációs tréningeken fejlesztettem képességeimet tovább. Részt vettem a pszichodráma módszerével történt személyiség fejlesztésen is.

A tradícionális pszichológiai módszerek, irányzatok megismerését követően az integrál- és a transzperszonális pszichológia kötötte le érdeklődésemet. Ezekkel együtt váltak igazán teljessé számomra az eddig megtanultak és tapasztaltak. Alaptézisem, ami mentén haladok, már 16 éve, az a TEOZÓFIA - az "Isteni bölcsesség". Az utóbbi éveim a fentiek integrálásával, a bennem való harmóniába hozásával teltek.

Gyakorlati tudásomat a "mély vízbe dobással", és az onnan sikeres kijutással tanulhattam igazán meg. (pl.: pszichiátriai betegek lelki gondozása közben: haldoklók átkísérése, pszichotikusokkal, gyászolókkal való munka. Szektás élményünkből is sikeresen jöttünk ki. Gyermekvédelemben: alacsony önértékeléssel rendelkezők támogatása, eredmény elérése, drogfüggők, fiatalkorúak börtönét megjártakkal való eredményes együttműködés, stb.)

Hogyan végzem a feladatomat?

Minden esetben személyre szabottan keresem meg az éppen oda, a helyzethez adaptálható módszert a megtanultak közül.

Miután felnőtt, érett személyiség kialakítása a cél, nem veszem át senkitől a felelősséget azzal, hogy megmondom neki, helyette, hogy mit és hogyan kellene tennie. Hanem rávezetem őt arra, hogy saját maga találja meg azt. Ennek minden esetben következménye, hogy önhatékonysága, önbizalma megerősödik, személyiségében érettebbé válik.

Itt az én szerepem elsősorban a vezetés, a megfelelő légkör megteremtése ahhoz, hogy őszintén meg tudjon nyílni.

Természetesen vannak szélsőséges esetek, amikor a finom módszer nem hozza meg a várt eredményt, mert a személyiség szerkezete már rugalmatlanabb, akkor a konfrontáló szerepet is bevállalom. Ez ugyan fájdalmas, de jó eredményt hoz.

Többen rákérdeztek a szociálpedagógusi, és a mentálhigiénés életviteli tanácsadói szerepemre. Válaszom a következő: Általános értelemben vett szociálpedagógiai és mentálhigiénés feladatokat kiegészítem mindazzal, amit megismertettem az előzőekben Önökkel. 10 évig tanultam pszichológiát, ez idő alatt folyamatosan jártam személyiségfejlesztő és önismereti tréningekre, terápiákra.

Többek között megtanultam, hogy a család, mint egység vehető csak "górcső" alá. Egy személyt, különösen a gyereket kiemelve, tartós eredményt ritkán lehet elérni.

Ezért választottam a hatékonyabb módszert, amikor a család valamelyik felnőtt tagjával, (ideális esetben mindkét szülővel) dolgozunk a problémán, így maradandóvá tehető a pozitív változás.

Tehát minden vonal, amit képviselek, elsősorban a felnőttekkel, a szülőkkel való munkára összpontosul nálam. Ők a felelősek Önmagukért és a jövő nemzedékéért. A hatékonyság érdekében fontos a szülői önkéntesség, együttműködési szándék. A szülői változási igényt nem lehet kihagyni a gyermek egészséges fejlődéséből, fejlesztéséből, Ő csak a családi mintákat, hagyományokat, szokásokat követi, nem tudatosan.

Munkám során a hangsúly mire helyeződik?

1. a betegségek helyett az egészségre,
2. a helyes életmódra,- táplálkozásra, a megfelelő gondolkodásmódra és testmozgásra,
3. a betegség valódi megelőzésére, az elveszett egészség helyreállítására.

Ez a szemléletmód alkalmas arra, hogy káros és nem kívánt mellékhatásoktól mentes eszközökkel állítsa helyre a megbomlott, sérült testi-lelki-szellemi állapotot.

Ez a megközelítés már megnyitja az utat a spirituális fejlődés felé.